A maja kultúra

  Az ókori Mexikó legkiemelkedőbb intellektusainak tartott maják tervezték meg a hieroglifás írás komplex stílusát, melyet mára teljesen megfejtettek. Kifinomították az egzakt tudományokat, melyet más spanyol korszak előtti civilizációktól tanultak. Asztronómiai és matematikai tudásuk segítségével, nagy pontossággal számították ki a holdciklusokat, jósolták meg a fogyatkozásokat és egyéb égi jelenségeket, és egyedülálló naptárrendszert alakítottak ki, mely pontosabb volt, mint amit ma használunk.
A majáknál a tudomány és a vallás megfért egymás mellett, a napi élet magját képezve. Szokásos volt egy keresztelési rituálé a gyermekek számára, akik túlélték a kiskorúságot. Hogy biztosítsák isteneik jóindulatát, minden évben fesztiválok sorozata zajlott, mely rituális felajánlásokat, áldozat-bemutatást és egy kábító mézbor, a balche megivását foglalta magában.
A legtiszteltebb istenségek között volt Itzamna és IxChel, minden istenek apja és anyja és az esőisten, Chac. Kukulcan volt tollas kígyó, a tolték legfőbb istenség maja neve. A maják nagyon komplex panteonja és sokoldalú kozmológiája megigézi, és meghökkenti a régészeket és a kultúra többi kutatóit.
Szertartási központjaik építésében a maják az egész Mezoamerikában jellemző tervet követték, magas, piramis alakú templomokat, emeletes palotákat, és a mindenütt megtalálható labdajáték-pályát a nagy központi tér körül.

A maja piramisok megkülönböztető építészeti jegyei a kiugró boltozatok, magas tetők és a stukkó domborművekkel történő díszítés kidolgozása.
A maja művészeti stílusnak barokk minősége van, mely az egzotikus freskókban, színes kerámiákban, finoman kidolgozott oltárokban és egyéb építményekben nyilvánul meg. A más kultúrákban tipikus mértani tervezés ellentéteként az emberi forma gyakran előfordul a maya művészetben.
A hiányos élelmiszer-ellátás, földrengések, járványos megbetegedések, kívülállók behatolása, belső lázadások vagy ezeknek a tényezőknek a kombinációja mind felmerül, mint lehetséges ok a maya felsőbbrendűség hanyatlásának okaként. Ami biztosnak tűnik az az, hogy i.sz. 900 körül a maják szertartási központjai kiürültek. Gyorsan eltűnvén a sűrű dzsungel növekedése alatt, sok település elkerülte a spanyol hódítók pusztításait, elrejtve maradva, és szokatlanul jól megóvva a 19. századig. Igaz, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az átmeneti visszaesés után egy újabb fellendülés következett, mely már a tolték kultúrával összekötve alakult ki és tartott egészen a spanyolok bejöveteléig!
 

 Az északi alföldi területek (Yucatan-félsziget) jelentős települései Chichén Itza, Dzibilchaltun, Tulum, Cobá, Uxmal, Kabah. Délen  Chiapas államban,  Guatemalában és Hondurasban Bonampak, Copan, Palenque, Tikal és még sokan mások...